|
Ha meghaltam, fa Szeretnék lenni, egy Égig érő hegyemnek homlokán. Láthatnám, milyen az: Békében pihenni, s Merengni a tájnak sötétkék Alkonyán. A szél, ha Megcirítja levelem, s Átjárja sudár törzsem odúját, Szerelmes verset suttog majd nekem, S én lehunyom szép virág-szemem, Hallgatva a hegyek altatódalát. A csillagfény aranyra festi ágam, Míg sötétet zeng a holdas éjszaka. Hegy-völgyből lesz hatalmas Váram, visszhangzik benne sz*rvasok dala. És ha mégis Fájna, mit látok, a hűs eső megfüröszti Koronámat; gyökér-kelyhembe Tölt majd friss vizet. Magányom nem lesz ború vagy bánat. A túlvilág létemért így fizet. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése