2009. november 10., kedd

Ha meghaltam


Ha meghaltam...

Ha meghaltam, fa
Szeretnék lenni, egy
Égig érő hegyemnek homlokán.
Láthatnám, milyen az:
Békében pihenni, s
Merengni a tájnak sötétkék
Alkonyán. A szél, ha
Megcirítja levelem, s
Átjárja sudár törzsem odúját,
Szerelmes verset suttog majd nekem,
S én lehunyom szép virág-szemem,
Hallgatva a hegyek altatódalát.
A csillagfény aranyra festi ágam,
Míg sötétet zeng a holdas éjszaka.
Hegy-völgyből lesz hatalmas
Váram, visszhangzik benne
sz*rvasok dala. És ha mégis
Fájna, mit látok, a hűs eső megfüröszti
Koronámat; gyökér-kelyhembe
Tölt majd friss vizet.
Magányom nem lesz ború vagy bánat.
A túlvilág létemért így fizet.

Nincsenek megjegyzések: