2009. november 21., szombat

Veled boldog vagyok végre...És a magánytól is búcsúzhatok...





Csak állunk egymás közelében,
néma pillantások kereszt tüzében...


Ha nem foghatom meg bársonyos kezed, 
senki nem lesz, ki hozzád vezet...


Reméltem, hogy bennem csalódni nem fogsz,
és eddig nem csalódtál...


Itt vagyok és várok rád,
várok rád egy életen át...



S azt hogy a szemed kék,
Mint a tenger messziről...







Nincsenek megjegyzések: